Kérdések - válaszok

Forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9007941

Nagyon távol áll tőlem, hogy vitatkozni merjek, de utánanéztem magam is, áttanulmányoztam néhány térképet. Tehát a Tirrén-tenger egyféleképpen kerülhetett volna a magyar tengerpartok felsorolásába, ha a Nápolyi Királyság (NK) a Magyar Királyság (MKir) részét képezte volna. Ez azonban nem így volt, bár ahogy olvasgattam, egyre inkább az az érzésem támadt, hogy ennek megítélése csak nézőpont kérdése. Mindenesetre a ma készült, korabeli viszonyokat ábrázoló térképek egyike sem ábrázolja a NK-ot a MKir területén belül.
Az Anjou II. (Sánta) Károly, kinek Károly Róbert királyunk unokája volt, V. István király lányát véve feleségül, magát tekintette a magyar korona örökösének. Erről később lemondott fia, Martell Károly javára, majd annak halála után (1295) Mária (V. István leánya, II. (Sánta) Károly felesége), az akkor hét éves Károly Róbertre ruházta át a trónigényt. Mindez azért fontos, hogy lássuk a magyar királyok és az Anjou ház közötti kapcsolatot. A legfontosabb azonban az, hogy a Nápolyi Királyság uralkodói címe a Salerno Hercege mindvégig "járt" a magyar koronára támasztott igény továbbadásával.

Most ugorjunk néhány évet, bár Károly Róbertet a magyar történelem egyik (ha nem "A") legnagyobb királyának tartom, de a kérdéses időszak inkább fiához, I. (Nagy) Lajoshoz kötődik. Még annyi tartozik ide, hogy II. (Sánta) károly 1309-es végrendeletében kizárta (akkor már halott fia) Martell Károly leszármazottjait a nápolyi trón öröklésének lehetőségéből. Ekkor már elvált egymástól a salernói hercegi cím és a NK feletti uralkodás joga: az előbbit Károly Róbert kapta, az utóbbit ténylegesen II. (Sánta) Károly veje, Martell Károly sógora, Róbert gyakorolta.
Róbert, hogy biztosítsa leánya, Johanna számára a nápolyi trónt, férjhez adta Károly Róbert fiához, a későbbi I. (Nagy) Lajos testvéréhez, Endréhez, s Róbert ígéretet tett Endrének arra, hogy együtt uralkodnak majd. Halálakor azonban Róbert úgy határozott na Endrét, hanem leányát, Endre feleségét koronázzák meg. I. (Nagy) Lajos nyomására már-már majdnem megkoronázták Endrét is, ám Johanna hívei 1345-ben megölik Endrét. Ilyenformán a NK uralkodója Johanna lesz.
I. (Nagy) Lajos bosszúhadjáratot tervez testvére halála miatt, s 1347-48-ban el is indul a NK meghódítására. Ekkor egy érdekes helyzet alakul ki. I. (Nagy) Károly ugyan 1348 januárjában ugyan győz Capuánál, s január 24-én beveszi Nápolyt ám a pápa, aki a NK hűbérura, nem hajlandó elvenni Johannától a koronát. Et érthető is, hiszen a pápaság ekkoriban még az ún. avignoni fogságát töltötte, azaz jelentős Anjou befolyás alatt állt, s hiába Anjou származású I. (Nagy) Lajos is, a nyomás nyilvánvalóan Franciaországban nagyobb.
Így tehát I. (Nagy) Lajos a kormányzást egy német zsoldoskapitányra, a várak vezetését pedig magyar tisztjeire bízza, s visszatér magyar területre. Év végéig azonban Johanna, aki hivatalosan még mindig a NK uralkodója, néhány magyar megszállás alatt lévő vár kivételével visszahódítja az országot. 1349-ben Lajos már nem maga indult a NK ellen, hanem Lackfi Istvánt küldi, aki Trojánál ugyan győzelmet arat ám alig egy év alatt a meghódított területeknek ismét csak a keleti partvidékét tartja ellenőrzése alatt. 1350-ben Lajos tárgyalásokat kezdeményez a pápával, uralkodói igényeinek elismerése érdekében, ám a megbeszélések nem vezetnek eredményre.
Innem már nincs sok hátra a történet végéig:
1350 áprilisában Lajos újabb győztes hadjáratot vezet a NK ellen, szeptemberben azonban visszaindul Magyarországra, s miután októberben értesül róla, hogy a pápa továbbra sem hajlandó Johannát megfosztani a koronától, háromszázezer arany kárpótlásért lemond a NK trónjával kapcsolatos igényeiről.
Mikor fogadott fia, Kis Károly 1381-ben elfoglalja a NK-ot és megöli Johannát, saját nevén lesz a NK uralkodója. Nemsokára (1382) meghal I. (Nagy) Lajos, s felbomlik az ingatag birodalmi egyensúly, s a magyar nagyhatalom elenyészik.

Tehát nagy kérdés, hogy része volt-e a MKir-nak a NK? Nos, szerintem nem, hiszen a pápa soha nem ismerte el Lajost uralkodónak, ami érthető is volt, hiszen Lajos már így is épp elég nagyra hizlalta az országot, amit a korabeli politikai viszonyok miatt nem tartott egészségesnek a pápa. Megszállva azonban csak olyan rövid ideig (igaz, többször) tartotta a NK-ot, hogy arra a néhány hónapra-évre nem érdemes büszkének lenni. Arról nem is beszélve, hogy a Fekete-tenger felé eső fejedelemségek ugyan elismerték a hűbéri viszonyt ami a MKir-hoz fűzte őket, mégis önálló fejedelemségként, saját vezetőikkel működtek, ráadásul az első török ijesztgetésre átpártoltak a törökökhöz.

No. Hát ennyire futotta. Nagyon várom a hozzászólásokat, s a térképeket. Ha ez utóbbit megkülditek, elhelyezem olyan helyre, hogy behívhatók lesznek, itt a topicba is meg lehet jeleníteni.

Ez egy nagyon érdekes téma, de kár, hogy 1999-es az utolsó hozzászólás.
A kevés hozzászóló is sok érdekes dolgot mondott, de azért elég nagy tévhitek vannak ebben a kérdésben.

A három kérdéses tenger a legenda szerint: Adriai-tenger, Balti-tenger, Fekete-tenger.
A Tirrén-tenger se nem a legenda része, se nem igaz.

Nagy Lajos király ugyan elfoglalta a Nápolyi királyságot (valójában Szicíliai királyság), és felvette a Szicília királya címet, de de a pápa nem ismerte el, és csak pár hónapig tartott a magyar uralom Nápolyban. Szóval a Tirrén-tenger kilőve (meg a Földközi is, ha már pontosak akarunk lenni).

Egy tenger ugye biztos: az Adriai tenger. Horvátország a Magyar Királyság viszonylag autonóm része volt (tehát nem perszonálunió, hanem inkább reálunió), azaz ez az egy tenger biztos több, mint 800 évig.

A másik két tengert a lengyel-magyar perszonálunióhoz kötik, azaz Nagy Lajos királyságához (és Máriáéhoz). Ez a perszonálunió 1370-től 1384-ig tartott. Azonban ekkor Lengyelország partjait nem mosta a Balti-tenger, mert az a Német lovagrendét mosta. A Moldvai fejedelemség is behódolt Nagy Lajosnak, de nem volt ott uralkodó, tehát a Fekete-tenger se mosta ekkor Magyarország partjait. Azaz Nagy-Lajos királysága alatt is csak egy tenger mosta partjainkat.

De! Sokan elfelejtik, hogy volt egy második lengyel-magyar perszonálunió is. Mégpedig I. Ulászló magyar király (III. Ulászló lengyel király) ideje alatt 1440-től 1444-ig. Ekkor Lengyelország és Litvánia is perszonálunióban (de ez se teljesen állja meg a helyét, mert Lengyelországnak hívták az egészet). Ebben az időben Lengyelország már kiért a Balti-tengerig, és a Fekete-tenger pedig Litvánia partjait mosta. Azaz ekkor mosta a Lengyel-magyar perszonálunió partjait három tenger.
Persze azt tudni illi, hogy a perszonálunió két független állam egy uralkodóval, tehát az a két tenger nem a Magyar Királyság partja volt.

Forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9007941